Anekdota anekdota hátán. Ezek nem bizonyítékok. Nem vagy kétszer ugyanúgy beteg, az állapotod, az immunrendszered és a genetikád lényeges dolgokban különbözik egy másik emberétõl, tehát bármilyen hasonlítgatás bizonyító értéke konkrétan nulla.
Ha a megbetegedésed pillanatában létrehoznának egy tökéletes másolatot rólad, és utána az egyik klónodat kezelnéd, a másikat meg nem, az egy szignifikáns eredményre vezetõ vizsgálat lenne.
Mellesleg eléggé megvezeted még magadat is. Pl nekem a 4 nap + 1 hét köhögés az pont annyira két hét küszködésnek tûnik, mint a haverjaidnál. Simán lehet hozzáállásbeli különbség, az, ami neked csak egy kis köhögés, arra más simán mondhatja, hogy szenved a betegségtõl.
A második bekezdéseddel nagyrészt egyet tudok érteni, ami legalábbis a gyógyulásba vetett hitet illeti. Én azt vitatom, hogy a placebót etikus-e ekkora üzletté bõvíteni és átverni a betegeket? Szerintem egyértelmûen nem.
Antibiotikum nagy vesszõparipád, õszintén én rohadtul nem látom, hogy csak úgy pumpálnák belénk az orvosok az antibiotikumokat. Igaz, hogy nem is jártam orvosnál betegséggel már 10 éve. (agyhártyagyulladás elleni védõoltással voltam... 26 éves koromban... akkor jelentkeztem át a gyerekorvosomtól, annyira nem kellett nekem doki.)
Az antibiotikumok viszont nem hatnak a vírusokra, és megelõzésre _soha_ nem alkalmazható. Ugyanis rezisztenssé válhatnak rá a szervezetedben élõ baktériumok, és ha (bármilyen okból) legyengül az immunrendszered, és ezek rezisztens baktériumok elszaporodnak és betegséget okoznak, akkor aztán semmi "fegyver" nem lesz a kezedben ellenük. Emellett megvan a veszélye annak, hogy kipusztítja a bélflórádat is.
Mozgáshiánnyal kapcsolatos dolgaiddal is egyet tudok érteni.
Informatika és tudomány
