Egyetértek az elõttem szólóval (és az általa felhozott példával is), és mutatnék egy másik közösséget, ami sokkal kisebb, de hihetetlen komoly segítség nekik, hogy Semota írja a blogját, és azon keresztül egymásra találtak, és olyat tettek, amit életükben még nem nagyon: közösséggé váltak. (Vicces különben, hogy Semota nem azért kezdett blogot írni, mert meg akarta váltani a világot, hanem egyszerûen gondolatok és érzések voltak benne, amiket leírt. És így sikerült. Mi több, Semotának kifejezett nehézséget okoz(ott), hogy egy "csoport" "vezetõje", avagy "szellemi vezetõje" cím akaszkodott rá, amit le is írt egy cikkében (amit nem találtam meg, tehát lehet, hogy csak velem beszélgette gtalk-on). Végül mutatok arra is példát, amikor valaki köré nem épül közösség, és (Semotához hasonlóan) nem is azért írja a blogot, hogy minél olvasottabb legyen (sõt nem is cél, hogy legyenek olvasói - ennek ellenére vannak), hanem mert gondolatai/érzései vannak, amiket leír úgy, ahogy Dumbledore a Merengõbe tölti a gondolatai egy részét, ha azt érzi, hogy az agya overflow exception-t készül dobni.