Nem érdemes így külön-külön nézegetni a dolgokat. Egybe érdemesebb - szerintem úgy inkább látszik legjobban a különbség a dolgok között.
Ha jól megnézzük, akkor atomerõmû esetében ki kell termelni az uránt, szállítani, dúsítani, tokozni, ismét szállítani, majd pediglen lehet felhasználni. Utána meg gondoskodni kell a hulladék eltemetésérõl.
Valahol olvastam anno, hogy a leggazdaságosabban és legbiztonságosabb az a reaktor lenne, amit közvetlenül a tórium telérbe 'telepítenének', két-háromszáz évig megy, oszt' jó napot... Sajna linket azt nem tudok adni.
Olaj esetében ki kell termelni, szállítani, finomítani, szállítani s már lehet is felhasználni az autókban. Szén esetében szintén ki kell termelni, szállítani... Ha a CO2 emissziót nem nézzük, akkor a hõerõmûveknél nem árt plusszban megkötni a kénszármazékokat és társaikat az égéstermékekbõl.
Na, meg ott van az energiafû, illetve a 'bioüzemanyagok' esete is. Szántani kell, vetni kell, vegyszerezni sem árt, be is kell takarítani, szállítani... Üzemanyagoknak fel kell dolgozni még a növényeket, ismét szállítani...
Napenergia esetében érdemes megnézni a napelemek hatásfokát, elõállítási költségét, élettartamát. Esetleg a naperõmû telepítésére és üzemeltetésére fordított energiát a várható energiával szemben.
Gépjármûvek esetében figyelembe kell venni az energia tárolására és szállítására fordított energiát is - persze a veszteségek mellett. Legyen szó elektromosságról vagy fosszilis energiahordozóról.
Ezek miatt tettem fel a lenti kérdéseket. Mert hiába tûnik veszteségesebbnek egy tisztán elektromos autó, de ha mindent egybeszámolunk, akkor kifizetõdõbb közvetlenül egy atomerõmûrõl 'meghajtott' elektromos töltõállomás-rendszer kiépítése, már a jelenleg elérhetõ csúcstechnológiával(?) is. Pláne hogy most már beszerezhetõek olyan 'mini-atomerõmûvek', amely képes akár pár háztömböt ellátni energiával. Ez utóbbi mindössze biztonságtechnikai kérdést vet fel csupán...