Erre azt tudom neked mondani, hogy a templomteteji artista híveinek tana semmivel sem elõrébbvaló, mint a remetének állt királyfi ne csináljunk semmit, és akkor jutalmul nem születünk újjá meséi, vagy például Ülõbika totemállatai.
A dilemma ott van, ha nem zaklatnák az artista hívei az eredendõ bûn miatti életfogytos fenyegetéssel a járókelõt, akkor egy idõ után kihallna a nézetük, és egy történelmi emlékké válna az egész mondakör, mint például a haubsburg öröködési háború. Tudjuk, hogy volt, de nem találnánk pár évszázad távolából hiteles szemtanút, akármekkora is lenne bennünk az akarhatnék.
Neked, mint a meglincselt templomteteji artista (aki mellesleg a történet szerint a transzcendens neveleõszülõkhöz lepasszolt zabigyereke)hívének, valamiért késztetésed van, hogy minnél több hasonlatosan gondolkodó híve legyen a lelencnek, akit annyira tisztelsz.
Miért okoz neked az gondot, hogy az az ember, akinek a véleménye szerint idejét múlt a népmeséd, amit annyiszor cáfolt már meg az emberi elme, úgy érzi, hogy nem lenne jó, ha sokan dõlnének be ennek a nettó hülyeségnek?
Fõleg akkor, ha a mondakör hívei a tudományba próbálnak belekotyogni.