A magashegységek vertikálisan vonuló fajainál különösen jól egfigyelhetô, hogy a beköszöntô hideg és a hótakaró miként szorítja ôket mind alacsonyabb régiókba. Nem egyszerû „levonulás” ez a hegyrôl, hanem elidôzésekkel, az enyhébb idôszakokban a feltáruló „ökológiai kamrák”-ba és „rések”-be való visszavisszatérésekkel megszakított, nomadizáló vándorlás. Ezek az elmozdulások hagyományosan azonos útvonalakon zajlanak, ahogyan az élôhelyek fragmentumai lehetôvé teszik a vonuló fajok táplálkozását, vízfelvételét, pihenését. Gyakorlatilag ezek az útvonalak ökológiai folyosók.