A beszédfelismerésnek és az érintõképernyõnek is van értelme szerintem. Csak nem mindegy hogy milyen formában oldják meg, és hol akarják alkalmazni. Egy boxokra osztott irodában (multinacik.) a hangfelismerés kicsit káoszos lehet, ha mindenki egyszerre kezd magyarázni a gépnek hogy mit csinálj. Akárcsak egy gyorsétteremben az érintõképernyõ öt percenkénti letörlése a zsíros foltoktól. Otthoni felhasználásban már látom értelmét, de nem a mai formában. Hiszen ha valamit akarok a gépemtõl akkor klikkelek 3-at és megteszi. De pl jól veheti ki magát, ha sietek és mondjuk öltözés közben megmondom mit töltsön át a laptopra, vagy akármilyen vezeték nélküli eszközre. Ha már mobil eszközök: Szerintem sokaknak kényelmesebb lenne egy érintõs laptop... illetve az már TáblaPC... mint hogy kinyit, és ügyetlenkedni a pöcökegérrel, vagy a tapipaddal a vonaton. Egyszerûen ráböksz arra amit akarsz. Bár mindkét funkciónak igazából egy e-házban (vagy mi a neve a totális gép vezérelte házaknak.) lenne értelme. Belépsz és szólsz hogy kapcsolja be a géped, vagy indítsa el neked a mikróban lévõ kaját amíg vetkõzöl... de ez már nagyon futurisztikus dolog. Én el tudnám képzelni az életemben mindkét megoldást a megfelelõ helyen. Persze az egér és billentyûzet párosa sokáig életképes lesz... de ez csak megszokás kérdése.