Volt egy nõ, akit folyton vert a férje. No nem ám csak úgy tessék-lássék, hanem pl. eltörte a kulccsontját és hasonlók. Mikor már a gyerekeikkel is ezt csinálta, a nõ sok-sok hercehurca után elmenekült a férfitól, már bírói távol-tartó végzés volt, meg ami jólesik, de a pasi csak megkereste õket, akárhová bujdostak és újra- és újra véresre verte õket. A rendõrök mindig bevitték, aztán 72 óra múlva ki kellett, hogy engedjék és újra az egész. Mivel a pasi erõsen füstös volt, így sokat nem tehettek ellene, ám egy nap a rendõröknek lett elege, mivel majdnem belehalt az anya és a gyerekei is az utolsó barátkozásba, így szépen a kommandósok elkapták a fickót fényes nappal a lakótelepen, maszkban, géppityukkal, ahogy kell, odanyomták a betonfalnak, lefektették a földre, rátérdeltek, ahogy tanulták és úgy megfélemlítették a pasit, hogy azóta sem látta senki arrafelé. Hogy mit mondtak neki, nem tudom, de hatott.
A ti olvasatotokban ezek a rendõrök megsértették a törvényt, meg a fickó jogait és mindet le kéne fokozni, ki kéne rúgni, bevágni a köztörvényesek közé, hadd rohadjanak ott halálukig.
Az én olvasatomban ezek az emberek HÕSÖK, akik megmentettek egy védtelen anyát és gyermekeit a kíntól, a megaláztatástól és a haláltól.
Ennyi. Aki nem érti, az nyugodtan kösse fel magát szvsz.