Ejha, hogy itt milyen erõs mindenki! A szájbertéren mindenkinek nagy a szája, de a valóságban ha a villamosmegállóban áll 20 ember, és közülük elkezd egy köpködni, szemetelni, meg káromkodni mindenki mélyen elítéli, de rászólni már senki nem mer. Az ilyen embereket szájhõsöknek szokták hívni. A verekedés olyan mint a pisztoly, csak sajna mindkét oldalra rá lehet fogni (elnézést a képzavarért). Egyik nap még te vagy a jani, mert rajtad a símaszk, körülötted a spanok, a bakancsszárban meg a vipera, de mi van ha egyszer az ellenfél lesz nagyobb létszámban, vagy jobban felfegyverkezve?
Egyvalamirõl azért nem kéne elfeledkezni. Az "állatkínzó" az nem úgy keletkezik, hogy 43 éves korában elhatározza, hogy õ mától kezdve szadista lesz. Az állatkínzás - mint a legtöbb emberi tulajdonság - kicsi gyerekkorban kezdõdik, mivel a gyermek természetétõl fogva mindenre kíváncsi, valamint õbenne még nincsenek kialakulva azok az erkölcsi fékek, amik - jobb esetben - felnõtt korra kialakulnak, és megakadályozzák abban az embert, hogy a kínzásban lelje az örömét. Gyermekkorunkban mi is kitépkedtük a legyek szárnyait, vagy a cserebogár lábait egyesével, megcigiztettük a békát, míg ki nem durrant stb. Persze, aki értelmileg képes felnõni, az nagykorában már nem tartja ezt tartalmas szórakozásnak. Ezek szerint aki a radikálisokkal ért egyet, az kezdje a verést a kisgyerekekkel, mert akkor kell megfogni, még idejében "beleverni", hogy ez rossz, meg nem szabad. Sõt, ennyi erõvel agyon kell verni az ilyen gyermek szüleit is, mert rosszul nevelték. Már bocsánat, de ez abszurd.
Aki valaha is foglalkozott gyermekekkel - mondjuk nevelte õket, mint hivatásos - az jó néhány dologra magától ráébred. Ezek közül az egyik, hogy az erõszak minden esetben erõszakot szül. Akit vernek, az egyre agresszívebb lesz, és nagy valószínûséggel fog õ is ehhez az eszközhöz nyúlni, habár azt nem szabad elfelejteni, hogy az erõszak a gyengék végsõ menedéke. Ez alatt azt értem, hogy ismerünk személyesen olyan embereket, akiknek az egyetlen meggyõzõ eszközük a verekedés, ha már az észérvekbõl kifogytak, ami általában eléggé szegényes fogalomtárral párosul. Pl. minden problémára az univerzális válasz: "Anyád!"
Azt sem szabad elfelejteni, hogy aki embereket ver, bármilyen megfontolásból, semmivel sem különb annál, aki meg az állatokat veri.
Aztán még valami, amitõl meg nekem nyílik ki a bicska állandóan a zsebemben. A hollywoodi filmek rendesen belénk nevelték az amerikai családmodellt. Anyu, Apu, gyerek, és az elmaradhatatlan kutya. De akárhány riportot látok az "állatkínzásról" szinte mindegyik kizárólag a kutyák kínzásáról szól. A macskát még mindig trendi kínozni, ugye kedves hirtelen ítélkezõ közvélemény? Ha állatot védünk, védjük mindet! Agyon kell verni a repülõgép pilótáját, aki a Balatonon nyaranta szándékosan lepermetezi a szúnyogokat, agyon kell verni minden sporthorgászt, aki nem azért fog halat, hogy megegye; a kisebbeket nagy kegyesen visszadobja, miután a száját már széjjeltépte a horoggal. Na, az a hal sem fog többet enni. De azt is, aki egyáltalán horoggal fog halat (van a halfogásnak fájdalommentesebb módja is), utána pedig hagyja a szabad levegõn megfulladni. Sõt, továbbmegyek! Minden olyan háziasszonynak ezentúl le kell verni a veséjét viperával, aki mostantól leszedi a pókot a sarokból. Meg azokat a gazdákat is, akik különféle mérgekkel irtják a "kártevõ" állatokat a termõföldrõl.
És azt mondja a nagy tuskó a riportban, hogy az állatok tõlünk függenek, ki vannak nekünk szolgáltatva, ránk vannak szorulva, holott köztudott, hogy az állatok egészen jól elboldogultak az ember nélkül évmilliókig, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy túl fogják élni az emberi fajt is. Aszongya: "..nem tud elmenni a bótba ételt vásárolni magának..." - Hogy te mekkora egy ökör vagy pajtás! És rettenetesen félelmetesek is ezek a warriorok. Kíváncsi lennék, mibõl finanszírozzák a "cégük" költségeit, mennyire hatékonyak, és mekkora a mozgási körzetük. Mert azért Csepel még nem a világ. Tipikus pesti gyerekek, akiknek nem volt még dolguk igazi falusi házõrzõvel. Nem olyan régen Pesten jártam, egy rokonom kalauzolt, és egyszerûen ki voltam akadva, hogy mekkora kutyákkal járkálnak az emberek Pesten, szájkosár meg póráz nélkül, arról nem beszélve, hogy ha az a birka nagyságú kutya megvadul, a 30 kilós topmodell gazdija nemigen fogja megfékezni, még ha póráz is van rajta. Azt mondja a pesti rokonom, hogy "Mitõl félsz, ez csak kutya?!" Mire én, hogy "Miért? Pesten a kutyák nem ragadozó állatok?" Semmivel sem veszélytelenebbek számomra a krokodilnál, a kutya is csak a saját gazdájával barátságos, a postást leszedi a biciklirõl egykettõre, és nálunk a kutyák bizony szétkapják az idegent, mint hülyegyerek a csengõsmozdonyt. Azonkívül nem hinném, hogy ez a bõsz harcos találkozott-e már szemtõl-szemben "békés növényevõkkel", mint a ló, amelyik leharapja a fejed, meg felrugdos, ha nem vigyázol, a "jámbor" tehén dettó, hogy a bikáról már ne is beszéljek, vagy a birkanyájban a vezérkos, ami olyan alattomos jószág, hogy amint hátat fordítasz neki neked rohan.
Szó ami szó, az állatokhoz elõször érteni kéne, majd ha tényleg van már valami közük hozzájuk, akkor képviselni az érdekeiket. És akkor nem jönnének ki a szájából ilyen hülye mondatok, hogy nem tud az állat kaját venni a közértbe! Megáll az ész. Én egyre inkább úgy látom, hogy van egyfajta embercsoport, aki állandóan a pusztításban leli örömét, és ezért mindenre képes. Amíg a Fradi bajnok volt, addig a futballhuligánok voltak a radikális rendbontók, késõbb rá lehetett fogni a rombolást a politikára, most már az utcáról is el lettek zavarva, hát most õk lettek a radikális állatvédõk, hogy önigazolást tudjanak maguknak és a társadalomnak felmutatni az antiszociális viselkedésükre. Csakhogy ám kedves radikálisok, egy jó ügyész ebbõl olyan vádat kreál, hogy nocsak, és ha egy kis esze van, a lépe repedt férfi esetében már nem súlyos testi sértés lesz a vád, hanem csoportosan, elõre megfontolt szándékkal és aljas indokból elkövetett emberölési kísérlet, ami eléggé minõsített bûntett, és jó sokat lehet érte guggolni. Valamint arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy törvénysértést a hazai törvények szerint nem lehet törvénysértéssel megtorolni. A büntetés egyelõre a hatóságok dolga. Ja, hogy nem elég hatékony a hatóság? Az már egy másik problémakör. De nosza, oldjuk meg azt is, most rögtön itt helyben!
Arról van szó tehát, hogy a lehetõ legtöbb állatkínzót lehetõleg a legnagyobb kiszabható idõre rács mögé kell dugni, igaz? Akkor hadd kérdezzem meg, hogy ki hány százalék plusz adót vállal fel az ügy érdekében? Ugyanis a börtönben fogvatartott embereket, ha tetszik ha nem, mi tartjuk el közvetve, a mi adónkból, amit befizetünk Állambácsinak. És nem kis összeg egy ember napi ellátása. Tessék tehát több adót fizetni, egyrészt, hogy minél több embert bebörtönözhessünk, másrészt - mivel a börtönök igen zsúfoltak - új börtönök építésére, harmadrészt a karhatalmi apparátus növelésére, hogy mindenre legyen elegendõ kapacitás, és lehetõleg ne maradjon Magyarországon felderítetlen bûntény. De ez demagógia lenne, és én nem folytatnám ezt a gondolatmenetet tovább, másrészt ez Utópia. Olyan szép, hogy abba bele kell pusztulni. De addig is, míg ez meg nem oldódik tartsuk észben Fülig Jimmy mondását, miszerint "Nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendõrt állítani."
Szép dolog moralizálni, de elõször mindenki nézzen magába, és ha van neki miért, szégyellje el magát!