Azt gondolom, hogy ez egy elég érdekes problémakör. A radikális állatvédelem nem segít, inkább árt. A felelõs állattartást, állatokkal szembeni viselkedést meg nem tanítják, nem forszírozzák, sõt.
Ettõl függetlenül annak, aki agyonver egy kutyát, mert az átment a szomszédtól, valószínûleg a hátába szúrnám mindkét kezét. Annak ellenére, hogy saját butasága és korlátoltsága akadályozza abban: a kutyát egyszerûen hazaküldje. Mert hazamegy.
Ezt fõleg arra alapozva merem állítani, hogy sokan egy év alatt nem látnak annyi kutyát, mint én egy tavaszi, vagy õszi estén szoktam a saját kertemben. Mert a környék összes kanja itt jár át udvarolni. Jó útvonal. Én meg tudok mindrõl, mert némelyikre a sajátok figyelmeztetnek, mások elõl a macskák húzódnak befelé.
Ami érdekes: nem nyúlnak a kerten belül a macskáimhoz. Rájuk se igen néznek. Most van olyan kutya, amelyik kitalálta, hogy inkább az én kutyáimmal szereti tölteni az idejét. Azóta az enyémek éjjel be vannak zárva. Mert a kedves látogató túlképzett és kinyitja nekik az ajtót.
Igen, falun élek. Nem tartok haszonállatokat, mert ismerõst nem szokásom megölni és megenni. Genetikailag muszáj húst ennem, de amennyire lehet csökkentettem a mennyiségét. A szúnyogokat és a legyeket nem sikerült megszeretnem. De rovarirtó szert nem tartok itthon, ha ez mond valamit. A szúnyoghálóra esküszöm, ahol megoldható.