Amíg egy ember elõállítása egyszerûbb, mint egy roboté, a robotok általánosságban nem fogják átvenni a helyünket. Egy emberhez kell egy nõ és egy férfi, néhány tonna élelmiszer, ami olcsón hozzáférhetõ, és néhányszor tíz év plusz oktatás, és kapsz egy szuperszámítógépet (agy) és egy testet, ami ugyan nem túl erõs, de könnyen kiegészíthetõ néhány olcsó és primitív fizikai eszközzel (gépek), és együtt elég ütõs és költséghatékony kombináció.
Egy ekvivalens költségû robot úgy mûködne, hogy megkapja a nyersacélt és a szilíciumot, és összerakja a gyárt, amiben legyártja magát. Ez a folyamat nyilván csak sok példány felett lehet költséghatékony, és egyelõre nagyon messze állunk attól, hogy ilyen robotokat építsünk. Persze az is mellettük szólna, ha pl. nem kellene húsz év ahhoz, hogy munkába tudnak állni, vagy az adott munkát sokkal hatékonyabban végeznék. Vannak területek, ahol ez utóbbi egyedül bármi pénzt megér.
A robotok építésétazok a területek hajtják, ahol nincs elég ember vagy az ember nem elég jó. Nem csak a katonaságra kell gondolni, pl. az elöregedõ társadalmak problémáját is robotokkal akarják majd megoldani. A képen is etetõrobot van, ami további generációi majd valaki bangladesi bevándorló elõl fogják elvenni a munkát. Õ engem akart volna etetni hatvan év múlva, hogy a felhalmozott vagyonomat a saját családjához juttassa, mert õ, ellentétben velem, csinált elegendõ gyereket. No, ezt a bizniszt akarják a fejlett társadalmak megfúrni a robotokkal, így nem lesz szükség friss husira, békésen kimúlhatunk majd gépeink között, bevándorlók okozta társadalmi feszültségek nélkül, a néhány csemeténk meg élhet tovább szupergazdagon.