Szerintem az nagyjából már körvonalazódik, hogy legalább is amíg jobb meghajtási/energiatárolási módokat nem találunk, addig 2 fajta eltérõ követelményeknek eleget tevõ szállító eszközre van szükségünk.
Az egyik rendszer a Föld felszínérõl szállítja földkörüli pályára/illetve onnan a felszínre az anyagokat, személyeket. Itt célszerû a légkör felhasználása, egyrészt annak oxigénjét, másrészt annak aerodinamikai felhajtóerejét, fékezését.
Itt egyrészt biztonsági szempontokból, másrészt mert nem tudunk elég nagy tömeg/tolóerõ viszonyú elektromos meghajtást megvalósítani továbbra is célszerû a kémiai meghajtást használó rakéták alkalmazása.
A nagy távolságú repüléseknél viszont már célszerû az elektromos/nukleáris meghajtás. Az ilyen eszközök élettartama jelentõsen nagyobb lehet, mint a nagy fizikai igénybevételnek kitett rövid nagy impulzusokkal mûködõ kémiai rakétáké. És a folyamatos mûködésre képes elektromos meghajtás a hosszútávú repülések alatt már lényegesen nagyobb sebességre is képes. A Földtõl távolabb a nukleáris technológia jelentette biztonsági kérdés is másodlagossá válik.