Attól függ, hogy mit tekintünk konstrukciós hibának.
Szabályozhatatlan/kikapcsolhatatlan, hibás mûködés esetén az egész jármûre veszélyes gyorsító rakétákat alkalmazni, minden jelentõsebb mentõrendszer nélkül szerintem konstrukciós hibának tekinthetõ. Nem lehet minden kezdeti feltételt úgy megválasztani, hogy tudható, hogy abból 100%, hogy nem lesz baj. Ha a felszállás közben kell beavatkozni, pl asszimetrikus tolóerõ miatt, akkor a szilárd hajtóanyagú gyorsító fokozatnál nem sok lehetõség van. Egyedül a viszonylagos olcsóság indokolta a szilárd boosterek alkalmazását. (Jó vicc, amikor az egész ürrepülõ rendszer üzemeltetése, amúgy is kiba drága)
Ha jól tudom a kerozinos rakéta még mindig hatékonyabb, mint általában a szilárd hatóanyagúak. A hajtóanyag kezelése sokkal kevésbé igényes, mint pl a hidrogéné, és nem is mérgezõ, vagy korrodeáló, mint pl a Proton hordozó rakétánál alkalmazott dimetil-hidrazin.
Az említett RD-170 hajtómû elvileg újra felhasználható 10-20 alkalommal, vagy 20 éve létezik.
Informatika és tudomány
