Nincs linkem; az eset nem friss, néhány éve történt, és annak idején eléggé felkapott volt a médiában. Több újság illetve tévéadó is készített riportot az illetõvel. De akkor még nem volt internetem, úgyhogy linkekkel nem szolgálhatok. Persze tudom, hogy nem kell mindent készpénznek venni, és feltétlenül elhinni amit a tévében lát, vagy az újságban olvas az ember, de ennyi erõvel bármit megkérdõjelezhetnénk. Pl. Ugye, hogy nem is volt Triannon? Ez baromság.
A szelektív hulladékgyûjtésrõl én kifejtettem a véleményemet. Tessék megcáfolni! Érveket kérek, nem demagóg dumát, ami a csapból folyik. Utódainknak, meg unkokáinknak... Ugyan már! Nekem nem lesznek utódaim. Errõl ennyit. Úgyhogy próbálj meggyõzõbb érveket felhozni, mert engem ugyan egy fikarcnyit sem bír érdekelni más unokája. Ahogy az idegen unokákat sem érdekli, hogy mi van velem.
De mondok egyebet! Amióta hivatalosan bezárták az üvegvisszaváltókat, azóta van üvegszemét. Má' urambocsá' de egy kicsit fura elképzelése van a mai magyar kereskedõnek a tulajdonviszonyokról. Ha én megveszek AKÁRHOL egy palackozott valamit, az üvegbetét árát mintegy ZÁLOGként hagyom nála, arra az esetre, ha mondjuk eltörném az üveget, vagy nem vinném vissza. Ez a pénz viszont nem az övé, hanem az enyém, csak biztosítékként letétként van nála. Amikor pedig visszaviszem neki az üveget, nem kötelezhet arra, hogy én az üveg árát levásároljam, márpedig az õ boltjában, mert az a pénz nem az övé, hanem az ENYÉM. Tetszik érteni? Mégis, mindenki természetesnek veszi, hogy ez van, ezt kell szeretni, és szó nélkül lenyeli a békát. Holott ez csak egy 20 éves rossz beidegzõdés. Ezzel vissza is kanyarodtunk az elejére. Mivel vagyok én motiválva, hogy az üveget visszavigyem a boltba, ne pedig kivágjam az utcára