Nincs semmi baj az utópiával, csak ha rosszul értelmezzük. A tökéletes társadalom idealizmusa sohasem valósulhat meg; ez sciene-fictionnek elmegy, de még abban a mûfajban is minden utópisztikus gondolatra született egy ellenvélemény, a disztópia. Egy nagyon mulatságos példa erre Mark Twain novellája a Stormfield kapitány mennyei látogatása, ami arról szól, hogy egy részeges, durva és nehéz életû kapitány halála után a mennybe kerül. Ott a kezébe nyomnak egy hárfát meg kap két szárnyat, és azt mondják, hogy hozsannázzon, énekeljen, és egyáltalán viselje magát úgy, ahogy egy igazi angyalnak illik. És a mennyország nyugalma egykettõre az idegeire megy. Utálja az egész helyet, és végül rádöbben, hogy az utópia szép lehet a mesében, de csak a bolond szeretne öt percnél tovább benne élni.
Néhány elszánt ember a való életben is megpróbálta megvalósítani az utópiát, és ezek a vállalkozások egytõl egyig megbuktak. Ilyen volt 1880-ban a Pullmann város, amit Chicago egyik külsõ részén alapítottak; ez egy munkásutópia volt. Másik jó példa erre a hippik mozgalma a 60-as években. Egyik sem tartott sokáig. De ide sorolható még a kommunizmus eszméje is, a munkás-paraszt kormányzás, a szocializmus, amiben mindenki egyenlõ, mindenkinek ugyanannyi jár, és meg kell elégednie vele. Csakhogy az ember olyan lény, aki nem éri be azzal, ami neki "jár". :)
Tehát ne keverjük ide az utópiát. Maradjon meg irodalmi mûfajnak. Továbbá akit érdekel a téma, ajánlhatom figyelmébe a következõket: Platón - Az Állam; H. G. Wells - Amikor az alvó felébred; James Hilton - A kék hold völgye; Aldous Huxley - Szép új világ c. regényeket. Valamint ezek ellenkezõjére a disztópiára talán George Orwell - 1984 c. mûve az elhíresült jelmondatával "The Big Brother is watching you.", vagy Robert A. Heinlein - Starship Troopers c. könyve, amit úgy tudom, meg is filmesítettek. Eléggé nyomasztó film lett belõle, habár a könynek csupán töredéke jön át rajta.