Az Internet (és az azt használók) védelme, a védelmében tett korlátozása alapvetõen egy fontos dolog lenne - csak ezt megfelelõ metodikával kellene végezni.
Mondok egy példát: van egy állatpornós weboldal. A weboldal tulajdonosa egy adott célcsoportra tervezi a weboldalát, tõlük várja a bevételét.
A célcsoporton kívül állóktól meg nem vár (jelentõs) bevételt, sõt az ezzel a tartalommal nem szimpatizálókkal való konfliktushelyzeteket el is akarja kerülni (és ez a tartalomszolgáltató érdeke!).
Ennek megoldására már régóta vannak megoldások (lásd: PICS, ICRA, Safesurf), mind a tartalomszolgáltatók, mind a tartalommal nem szimpatizáló végfelhasználók számára.
Vagy vegyük a spam esetét. Szerintem senki nem szereti õket (maximum aki küldi).
Ezért ott vannak a levelezõkliensekben levõ spamfilter, az elektronikus postafiókok gazdái is beállíthatnak ilyesmiket, sõt a szolgáltatók is korlátozhatják az elküldendõ levelek méretét, bizonyos idõintervallumban elküldhetõ levelek számát (a hálózat - melyet õ tart karban - és a felhasználók - akiktõl a bevételt várja - védelmének érdekében).
Vagy nézzük a DOS, DDOS támadások esetét. Fenntartasz egy weboldalt. Ez neked pénzbe, munkába kerül. Bevételt remélsz, visszatérõ látogatókat (a látogatók meg a weboldal mûködését). Jogosan várod el a tárhelyszolgáltatótól hogy védje a webszerverét. Közvetve jogosan várnád el az Internet-szolgáltatóktól hogy a támadó felet iktassák ki.
Korlátozás? Cenzúra? Az.
De a mi, a társadalom érdekében? Igen.
Szóval lehet választani: biztonságot (bevételt) korlátokkal, vagy szabadságot sok veszéllyel (kiadással).