"Az eddig megfigyelt Naprendszeren kívüli planéták között sok a csillagához meglepõen közel mozgó óriásbolygó. A modellek alapján ezek a rendszer keletkezésekor vándorolhatnak befelé, és mozgásuk során kipenderítik a náluk beljebb kialakult égitesteket. Az ilyen bolygórendszerekben tehát nem várhatóak a mi Földünkhöz hasonló helyzetû és tömegû égitestek.
A fokozatosan gyarapodó ismert exobolygók alapján készült új statisztika azonban ennek ellentmondani látszik. A felfedezések korai szakaszában szinte csak a Jupiterhez hasonló bolygókat találtak, ma azonban már a Neptunuszra emlékeztetõ, kisebb tömegû égitestekbõl azonosítanak egyre többet."
A bolygócsomosodási elmélet teljességgel indokolatlan, és a feje tetejére állit mindent!
A bolygók kiszakadása a csillagukból fõképpen azok fúziója kezdeti, instabil idõszakában szinte törvényszerû.
A mi Napunk a "vemhessége" és a szülése azonban, olyan "intenzív volt, hogy az általam vélt legelsõ, kiszakadó nagy tömegü "Anonymus I" gázbolygó elrepült a Naprendszerbõl, a távoli kondenzálódó Oorth felhõ objektumokat (beleértve a Plutót is), hagyva mag után.
Impulzusa kilökte a Napot az Orion galaxis karból is, megmentve õt más környezõ csillagok dühétõl.
Ez az egyik fontos tényezõ, amelyet a SETI program nem vizsgál, tudomásom szerint.
Mert tízmillárdos kell, hogy legyen a nagyságrendje a Földhöz hasonló bolygóknak, hiszen mind így keletkezett!
De csak kevésnek volt olyan "vehemens" nagymamája, mint a mi Napocskánk!
Mert a mamánk viszont az egyik kiszakadó gázbolygó lehetett, talán az Uránusz, aki bele is betegedett a szülésünkbe!
Ám a Napunk, és más csillagok ma is eregetnek újabb gázbolygókat. Azonban a késõnszülettek már csak fellobbannak, és a szinkronsugáron belül visszahulva elvetélnek.
A bolygók csomósodási elmélete: a csillagászat egyik "ezotérikus", megkövesedett hite.