Ildomos? Szerintem ez nem illem, etikett kérdése, hanem izlésvilágé és orientációjé.
És ne haragudj, de inkább nézek elgondolkodtató - tehát tartalommal rendelkezõ - filmeket, semmint agyzsibbasztó hülyeségeket. Persze ez gondolkodásmód kérdése, más tényleg csak vigyorogni akar és nézni ki a fejébõl, miközben a vásznon mindenféle vicces, vagy számára vicces dolgok zajlanak, bizonyos mértékben ez sem elítélendõ.
Nem ezen akadtam ki. Hanem azon, hogy a cikkben felsorolt filmeknek nem hogy az éves top 10-es listában nincs helyük - sokkal igényesebb és sokkal mûvészibb produktumok jelenléte okán, és igen, a filmmûvészetben mint mûvészetben még mindig a mondandó artisztikus módon való megjelenítése az egyik lényeg -, hanem inkább a legrosszabb alkotások listáján kéne tanyázniuk.
A kiakadásom fõ csapásíránya tehát inkább az, hogy a közizlés olyan mélységekbe, öncélú igénytelenségbe süppedt, amelyet például ezeken az év végi eredményeken is jól láthatunk.
Megértem én az agyatlan szórakozás iránti igényeket - egy bizonyos határig. Mivel aki csak az agyatlan szórakozást keresi, az vélhetõen jómaga sem egy észlény... Ez azt hiszem, egyértelmü.