A 3. ponttal nem értek egyet. Nem abba pusztult bele. Illetve nem csak abba. A több tízezenyi harckocsi, BMP és repcsi rendszerben tartása iszonyatos pénzt emésztett fel fõleg, hogy elavultak voltak és ez nem volt szempont egyetlen gép tervezésénel sem. Már a Szu-27 és MiG-29 rendszerbeállítása sem ment rendesen. A Tu-22 gép is a hetvenes évek gyermeke volt, de teljesen csak 1980-as évek legvégére készült el.
Akkor lássuk. 10 évig az alábbi dolgok mentek párhutzamosan.
S-300 és Buk rendszerbe állítása. MiG-29, Szu-27, MiG-31, Tu-22M és Tu-160 programok. Emelett épültek a Kirov cirkálók, A Kuzenyecov (gyakorlatilag ez is bedõlt...), 6 Typhoon hordozó és Delta IV vége. És ezek még csak a legnagyobbak voltak. És ekkor jött az SDI. Ehhez képest az atomfegyerek olcsók voltak. Egy Miniutmen III rakéta silóstól kb. annyi sem volt, mint egy 4. generációs kéthajtõmûves vadászgép ára.
Az atomerõ, ha romboló képességre vetítjük filléres eszköz. Egy párszázezrbe kerülõ robbanófej 200kT hatóerõt képvisel. Számold ki, hogy mennyi ez hagyományos bombában és mennyi hordozóezköz kéne hozzá.