Ennyi baromságot én még tényleg nem hallottam a komolyzenérõl. Hallottam már sok mindent, de ezek még poénnak is rosszak... :o
Szó sincs sznobizmusról, ego-ról, meg ilyesmirõl, ezt tudnotok kellene ha egy kicsit is megértitek, miért sokkal nehezebb a komoly(abb) zene. Ez a "na meg simán a nagyzenekaros zenék is nagyon jók" ezen jót nevettem. :)
Random össze-vissza kottázásból nem lesznek sem harmóniák, sem zenei motívimok, sõt hallgatható ZENE sem. Próbáljatok csak meg egy 4 szólamu 1 soros valamit leírni, és elétenni egy olyannak akinek van egy csepp fogalma a zenének. 1000 -et is odarakhatsz, mind hallgathatatlan összevisszaság lesz. És biztosíthatlak benneteket, hogy aki többszólamu zenét ír amit igényesebb (tehát aki odafigyellve hallgatja a zenét) hallgató elismer, nagyobb zseni, mint aki bármilyen rock, punk, pop, elektro meg ilyen zenéket ír, illetve játszik.
Nagyon kíváncsi lennék mikor írnak csimpánzok olyan mûveket, amiket az ismertebb zeneszerzõk.
A másik, hogy én az objektív oldaláról mondtam el az én véleményemet, tapasztalataim alapján. Nem az ízlésetekrõl, hanem a mûfajról általában.
Szerinted Kocsis Zoltán, Bogányi Gergely, és más zenészek mit gondolnak az elektromos zenérõl, és a könnyûzenék nagy részérõl? :-)) Eleve nem is foglalkoznak ilyennel, õk még csak zenének sem tekintik!! Persze, hülye tehetségtelen sznobok, nem tudják mi a jó, mi? :DDD
Jah, és én tanulok vezénylést is, el nem tudjátok képzelni milyen nehéz, ahogy azt sem milyen nehéz többszólamú mûvet írni, akusztikus hanszeren szólóban illetve zenekarban játszani...
Másik, hogy nem vagyok sem sznob, senkirõl nem vonok le következtetést ez miatt, és egy cseppet sem hallgatom azért, mert én úgyérezném hogy ettõl több vagyok, szó sincs ilyenrõl, és többnyire 1 mûvésznél sincs így. Viszont minél közelebb kerül valaki a komolyzenéhez, annál jobban elfelejti a könnyûzenét :) Én nem szeretném, mert idõnként meg nagyon jól esik valami pergõsebb rockot hallgatni, vagy valami könnyebbet, amibe csak pár hangszer van, ének, stb..
Nemtudom ti miért látjátok sznobizmusnak, csõlátásnak, majomkodásnak az egész komolyzenei életet (egyértelmûen látom hogy így gondolkoztok errõl, nem kell magyarázkodnotok).
Amit írtam a 22-es hozzászólásban, a trance-rõl visszavonom, elfogadom hogy lehet igényesebb. Azt viszont továbbra is fennttartom, hogy a technikai részét kell jól megismerni (szoftverek, vezérlõeszközök), a "zene" megírásához viszont nem kell szinte semmi zsenialitás, van lehetõsége próbálkozni, és nincsenek olyan korlátok, mint az akusztikus zenével játszott mûfajban.
"elektronikussal kevert nagyzenekaros zene" Erre tudsz példát mondani?
Rájöttem, hogy ezzel tényleg csak többet ártottam, mármint ezzel hogy megpróbáltam bárkit is meggyõzni a komolyzene szépségeirõl. Mostmár csak azért se fogjátok megszeretni, mert én mondtam (és nem csak azért, mert az sznobizmus, meg az elektromos zene is lehet jó...). De tényleg annyira primitív dolgokat mondtok, hogy attól egy zenész, zenetörténész sírvafakadna.
És nem is ez a gond, mert legyen, ez nem egy lényeges dolog (csak ti veszítetek sokat), de hogy engem próbáltok meggyõzni, hogy a trance milyen zsenialitást igényel, meg én nem ismerem eléggé a mûfajt és azért nem szeretem...
"3 éves korom óta állandóan zenét hallgatok" Ez meg aranyos volt :P