"Ettõl függetlenül a komolyzenék nyújtanak olyan élményt, amit semilyen könnyû zene nem."
nos ezzel a poézissel én sem tudok azonosulni, ez így egy nagy faszság. nézd, én szeretem a komolyzenét is, illetve abból a stílusból néhány számomra emészthetõt, dallamosat, nem túl elvontat, több klasszikust is õrzök (most hagy ne másoljam be a teljes listát), de ha csak azt kéne hallgatnom, elõbb-utóbb bekrepálnék, vagy szélütést kapnék, agyilag elvonódnék, leépülne a zenei igényességem, amit fõleg a komolyzene zenei egyhangúsága, azaz pontosabban viszonylagosan korlátolt egyhangú hangzása váltana ki. pont ezért szeretem e klasszikus stílus mellett a teljesség és részletesség mellõzésével a discotechnohousedancetrancepopjazzspacegoaelektronikusintstrumentrock...estébéestébé stílusokat is úgy 1950-tõl napjainkig.
hogy egyébként meg a könnyûzene neked mit jelent,az megint tág fogalom, a pl. jazz felvétel elemzése nekem annyira uncsi lenne, mint irodalomból az elemezzünk verset és találjuk ki, mit is akart mondani a nagy költõ nevezetû idétlen borzadványok.