A komoly zene idõvel eléggé szabálytalan lett, és megszûnt az az egyhangúság. Bach -ot én se tudnék egymás után sokszor meghallgatni, de késõbbieket már sokkal többször. Pl egyik kedvencem, amit már sztem ezerszer meghallgattam (meg 3 alkalommal is énekeltem kórussal!) a Carl Orff: Carmina Burana (sztem a legelejét nincs olyan aki ne ismerné!).
Lehetséges egyébként, hogy azért tudok jobban azonosulni a zenével, mert én is szereplek benne (ha magunk csinálunk valamit, azt sokkal jobban megszeretjük :) ). Pl ami legelõször megfogott, az a Verdi: Requiem, egyszerûen nem lehet elképzelni, milyen élmény volt 3 kórussal együtt, meg egy szinte profi zenekarral elõadni. Utána 4 napig nem tudtam mást meghallgatni, pedig az úton odafele még emlékszem Alkaline Trio-t, green dayt meg nem tom már miket hallgattam akkor :D Ráadásul hihetetlen jó társaság is volt, ez is nyilván rásegített, hogy nagyon élveztük. Ezzel szemben most adtuk elõ nemrég a Handel Messiást, amit énekelni sem volt túl kellemes, és nem is tudtam igazán megszeretni.