"a gépek vezetése meglepõ módon nagyon könnyûnek tûnik."
Ja ja, én 2 nap alatt mindössze háromszor zuhantam le irányíthatatlan dugóhúzó miatt, pedig nem vagyok jó pilóta. Valóban ennyire könnyû volt az égen tartani ezeket a madarakat? Ettõl függetlenül nagyon élethûnek érzõdik, csak azt hittem gyakrabban fogok saját hibából lezuhanni. :))
A leszállás már nehezebben megy. Ha sikerül is szépen földet érnem, a kigurulás vége felé gyakran kifarol a gép hátulja, hiába korrigálok oldalkormánnyal azonnal.
"Jó lenne, ha lehetne a kitérési görbéket állítani.:-("
100% egyetértek. És még sokan mások a hivatalos és a SimHQ fórumon. Elõbb-utóbb meg kell csinálniuk.
Ami viszont nagyon tetszik:
-a gépek mind egyéniségek. Mind máshogy viselkedik, mindegyiknek vannak erõsségei-gyengéi. OK, ez az Il2-ben is így volt, de itt talán még markánsabban különböznek egymástóla gépek.
-sérülési modell: a halál ezer arca. Még nem láttam két gépet ugyanúgy szétesni. A legjobban azt szeretem, mikor sikerül lebontani a szárnyak közti merevítéseket, és utána a terheléstõl leválnak a darabok. Gyönyörû.
Más: Megvettem reggel az SE5a-t. Megérte azt az 1500pénzt. Nagyon szép kívül-belül, és elég erõs gép. Nem olyan gyors mint a Spad, de azért 200lóerõ befigyel. Nem repül annyira simán mint az Albatros, de jól kezelhetõ, és a tûzereje is elegendõ. A hangja pedig állat.
Informatika és tudomány
