Tudom, és azt is hogy a roma családoknak sem könnyû. Az élet nem egyszerû, romának-nem romának egyaránt.
Viszont ez mindenre nem magyarázat. Jó környéken lakunk, mégis volt olyan, hogy anyám kora délután kiment söprögetni. Arra ment három 14 éves forma kis csaj, és elkezdték lerugdosni a lábazatot. Miközben mellettük anyám éppen söpröget. Szóváltásba keveredtek, akkor hallottam meg. Nekik állt feljebb, és már majdnem nekiestek. Kiléptem a kapun, rájuk kiáltottam, és elfutottak. De mi van ha nem vagyok otthon? Ott fogják összeverni szegényt? Álljon már meg a menet!
Szintén a mi utcánkban, éppen hazafelé tartottam, sötétedéskor. Látom az egyik oldalon kis suhanc banda jön. Egy fiatal srác ment elõttem az út szélén. Látta õket, szépen áthúzódott a másik oldali járdára. A suhancok már ki is szúrták, itt a könnyû préda. Õk is át, megállították, elkezdték molesztálni. Semmit nem kellett csinálnom, csak odaléptem, és erõteljesen kérdõre vontam õket. Ezek is simán elpucoltak. szegény srácnak keze-lába remegett. Mondanom sem kell ezek is romák voltak.
Úgyhogy én sem tudok pártatlan lenni, bármennyire is szeretnék. Nem vagyok rasszista, azokat a romákat akiket ismerek, tisztelem, becsülöm. De az ismeretleneket sokszor én is fenntartással kezelem.