„A Mouveli-i naptár szerint 1075-öt írtunk, amikor Kormir istennõ felemelkedett. Ettõl a naptól kezdjük a történelem óránk és megmutatjuk a jövõt attól a naptól számítva, ami mostanra a múltunkká vált. Kétszázötven évig küzdöttek Tyria hõsei, miközben a világ változott körülöttük. A világot lázongások, kataklizmák és más, globális események változtatták meg. Az emberek hanyatlóban. Más fajok emelkednek fel, a világból egyre nagyobb részeket uralnak és a hatalom egyensúlya eltolódik. A világ megváltozott.”
Decimus történész, Durmand apátság
Tyria földjén konfliktus, káosz és több nemzedéknyi háború vonult át. Ritkán volt béke ezen a bajtól terhes vidéken. A Kormir felemelkedése és a Nagy Pusztitó legyõzése óta eltelt évek sem voltak mások. Voltak veszélyek. Voltak kalandok. Ez már nem az a Tyria, mint egykoron, mégis sok minden ugyanúgy maradt a baljós felszín alatt.
Évezredes, alvó szörnyek ébredtek fel. A föld felszínére másztak, borotvaéles karmaik olyan sziklákba és földbe mélyedtek, melyek több ezer éve nem láttak hozzájuk hasonlót. Azokat a helyeket pedig, ahol a felszínre értek uralmuk alá hajtották, felhasználták saját céljaik elérésére. Primordus, az elsõ ezek közül, sereget gyûjtött, hogy helyetesítse a pusztítókat, melyek korábban szolgálták. Csatlósaival pedig lassan elfoglalta a a földalatt húzódó barlangokat, fokozatosan a felszínre kényszerítve az asurákat. Gunnar's Hold jégszörnyek martaléka lett, a nornok délre menekültek, arra az üres területre, amit egykor a törpék birtokoltak. A charrok óvatos barátságot ápolnak a nornokkal, tisztelve hatalmukat és erejüket.
Délre, Orr félszigete kiemelkedett az óceánból, szökõárat zúdítva a partmenti területekre. Sanctum Cay, D'Alessio Seaboard és a Battle Isles a hullámok alá süllyedt, de még Lion's Archot is úgy elárasztotta a víz, hogy a hatalmas várost el kellett hagyni, épületei romba dõltek az ártól. A kalózhajók, melyek Orr elsüllyedt szigetei között rejtõztek, felborultak és csak néhány hajónak sikerült elhagynia a területet. Ezek a romba dõlt északi parton telepedtek le, elkerülve a fekete árbocos hajókat, melyek megjelentek az orri területeken. Orr elveszett lelkei pedig, egy mélyen a tenger alatt bújó, sötét hatalom parancsára, elfoglalták a felemelkedett földeket.
Furcsa fajok, a nornok, az asurák és a rejtélyes sylvarik, nagy területeket foglaltak el. Ezek a civilizációk az embereket északra és nyugatra szorították, messze õseik földjétõl. Az új fajok megszilárdították jelenlétüket Tyriában és most már õk alakítják az eseményeket körülöttük.