A kínai és amerikai mûholdlelövöldözés egyértelmûen katonai rendszerek demonstrációja volt, semmi köze az ûrszemét csökkentéséhez. Ha egy ilyen eszközzel megsemmisítenek egy mûholdat, annak a darabjai a szerjózsa minden irányába szétszállnak. Az amerikai eszköznél a harci rész nem tartalmaz robbanóanyagot, közvetlen ütközéssel semmisíti meg a célt, a kínai viszont hagyományos robbanófejet tartalmaz.
Az ûrszemét további sosra a pálya függvénye. Kb. ezer km-es pályamagasságig van érdemi és belátható idõn belüli öntisztulás, e fölött már évszázadokbam mérhetõ, mire egy test keringési pályája belehúzódik a sûrûbb légkörbe. A pályaváltozás nagyobb részt a légellenállásból származik - igen, ott magasan is van légellenállás, noha rendkívül csekély, egyrészt a légkör nem egy éles határvonallal végzõdik, másrészt a Nap sugárnyomása az éjszakai oldal fölött uszállyá fújja ki a légkör felsõ részét - másrészrõl pedig gravitációs eredetû, a Nap-Föld-Hold rendszer hatása.
A hasadóanyag használata nem vicc, csak mostanában keveset beszélnek róla a Greenpeace-nácik miatt. A vicc napelemet használni az ûrkutatásban. De, még a napelemes mûholdak és egyéb eszközök fedélzetén is - így a Marson bóklászó két roveren - is van hasadóanyag, noha csak pici tartályokban, amelyek nem nagyobak mint egy elem, s nem elektromos energia termelés a feladatuk, hanem a szonda belsõ tereinek a fûtése. Nem kell különösebben tartani a dologtól, lehet olyan erõsre építeni egy RTG-t, hogy az röhögés nélkül kibírjon egy deorbitálást, vagy egy hordozórakéta-robbanást.
Az esettel kapcsolatban, én sem teljesen értem, miért nem lökték odébb az Iridium holdat.