Leg egyszerûbb, ha megfigyeled magad, és rájösz az evolúciót saját magadon is megtapasztalhatod, és nem a teremtést!
Elöször is ki vagy te? Egyrészt a tested, másrészt az értelmed (leked, gondolatod, szellemed, éned vagy nekem mindegy hogyan hívod).
A kettõ nem szétválasztható (amig nekem nem sikerült, addig nem hiszem el másnak).
A tested fejõdik megtermékenyített petesejtbõl a felnõtt emberig, majd hanyatlik és elpusztul. Ez vitathatalanul fejlõdés, és nem teremtés!
Nézzük az "éned" nyilván csecsemõkorodban nem tudtál gondokozni ezen a témán amin most, tehát nem volt az "éned" olyan fokon mint most, nyilván a világot is fokozatosan ismerted meg, alakultak ki a gondolkozáshoz szükséges fogalmaid.
És ha meghalsz elvész minden ilyen képességed.
Tehát az Éned is fejlõdik, és nem teremtõdik!
Ha megfigyeled az emberiség kollektív gondolkozását (ami tulajdonképp a tudomány fejlõdése) akkor ez is fejlõdés és nem teremtés, és ugyan az a vége, mint a többi fejlõdésnek, egyszer véget ér, és utat ad egy másiknak!
Azt nem látni meddig juthat el ez a fejlõdés, illetve a fejlõdés általában (mert lehet nem mi jutunk el legmesszebb).
És szerinted, ha tudna röhögni egy más Földön kívüli civilizáció egyede akik elõrébb jutottak nálunk, nem röhögnének ki minket, hogy egyáltalán még felmerül bennünk ilyen mint a teremtõ?