Az elsõ részben szívesen megnéztem volna egy kiképzést, érdekes lett volna a dzsungelharcra való felkészítés.
Nem igazán volt felkészítés a dzsungelharcra. :)
A tengerészgyalogság korábban a lövészárokharcot és szárazföldi hadviselést gyakorolta, használta igazából, lásd elsõ világháború. Az 1930-as évek közepétõl a Csendes-óceáni események (Japán invázió Ázsia szerte) arra sarkalta a tengerészgyalogság vezetõit, hogy erre a területre összpontosítsanak, itt pedig a kritikus pont a partraszállás. Éppen ezért a II.Világháború elõtti években a kiképzés az alapvetõ kurzusokon (alaki, fegyverhasználati, taktikai) túl a partraszállást, illetve a behajózásra, és a hajóról kirakodásra koncentrált, illetve a harmincas évek végén a kommunikációra és légi illetve hajótüzérségi együttmûködésre. Az elõbbi azt jelentette, hogy a tengerészgyalogos rádiósok és tiszthelyettesek, tisztek megfelelõen tudják koordinálni a tengerészgyalogos és haditengerészeti vadászgépek, vadászbombázók támadásait, illetve vezessék a partközeli vizeken tartózkodó amerikai hadihajók hajóágyúinak tüzét.
Ekkoriban még senki sem gondolta úgy a tengerészgyalogosoknál, hogy különösebben készülni kellene a dzsungelharcra.