Nem volt rossz rész, ha azt nézzük, hogy sikerült velõsen összefoglalniuk Basilone történetét, de csak ennyi, se több, se kevesebb. Lévén, hogy ez a karakter szerepelt a legkevesebbet, nem sikerült komolyabb szimpátiát kialakítanom az irányába, szóval nem is hatott meg annyira a halála :) Ja, ha már it tartunk ... azért a BoB emlékeim szerint nem volt ennyire ilyen. Mármint nagy lövés, összeesik, lassítva fetreng, a katonái a bombakráterben mindezt kiszûrják 50 méterrõl a vagy 100 egyforma egyenruhás közül, aztán a nagy meghökkenésben le is áll a harc és nézik 5 percen keresztül 'hogy akkor most meghalt az õrmester'. Valóságban sztem nem nagyon volt idejük nézelõdni, sõt az is lehet, hogy Basilone nem is halt ilyen (aránylag) szép halált, hanem mondjuk leszállt a feje.
Na jó, ezzel most csak szemétkedek. Szépen meg volt ez rendezve, de idealizálónak találtam - Még, ha tudom is, hogy sok nézõ és amerikai veterán ezt a stílust "igényli" (mert végül is ez egy fõhajtás, ha hihetünk a készítõknek).
Egyébként ennek a részhez nincs köze ahhoz amit most írok, de a leggyönyörûbb rész a BoB-ban a 6. volt. Ezt a hangulatot valahogy nem sikerült a TP-be átemelni, pedig benne is sok láb leszakadt már.