A Pacific-ban én csak egyet éreztem az UNALMAT! Rohadtul nem lehet átérezni egy tök ismeretlen faszi szenvedéseit.
Felejthetetlen? Elmondom mikre emlékszem.
Az elején két faszi tolt egy biciklit. Aztán volt valaki aki fõbe lõtte magát. Sokan meghaltak. Volt egy Bruce Willis imitátor is benne, de hogy ki volt, milyen rangban, mi rákot csinált, az nem derült ki, meg ezen kívül még volt benne sötét.
Ennyi volt a sorozat.
Míg, az Elit Alakulat tökéletes volt. Ott tényleg átérezte az ember a katonák szenvedéseit.
A Pacific...eh...csak csináltak sok bumm-bumm jelenetet, aztán olyan jeleneteket ahol egy rakás pasas látványosan szenved. Azt hitték ez elég lesz egy jó sorozathoz. Hát nem lett elég. Erõltetett és unalmas volt a katonák lelki élete. Érdekes módon az Elit alakulat alatt egy percig nem unatkoztam. Pedig ott az elsõ és utolsó részben még egy puskát se sütöttek el. Mégis sikerült fenn tartani az érdeklõdést. Itt meg nem.
Ha neked ez a legnagyobb mozgóképes élmény, akkor te még nem láttál se normális TV mûsort, se normális filmet.
Egy ilyen sorozatnál a legfontosabb, hogy a nézõ megszeresse a karaktereket. Együtt érezzen velük. Ismerje õket.
Épp ezért az elsõ rész szólhatott volna a kiképzésrõl, bemutathatta volna a hogy melyik katona honnan jött, milyen jellem, stb.
Itt meg 8 rész után se tudom hogy ki milyen jellem. Annyit tudunk csak, hogy kurvára szenvedtek. Hát ezt magamtól is tudtam.