Nem mintha én különösebben érintett lennék a témában:), de van pár gondolatom.
A mûvészi zsenialitás nagyobb, lényegi része valószínûleg tapasztalati úton meg nem tanulható, el nem sajátítható. Az inkább az Isten jóakaratán múlik! (Legalábbis a pillanatnyi állás szerint. Persze nyilván az agykutatás, a genetika, a számítástechnika, stb. nyilván ki fogja szélesíteni a határokat valamennyire.) Az, hogy valaki egy Bachnak, egy Van Goghnak, egy Petõfinek vagy egy Ronaldinhonak szülessen, az nem a szorgalmon múlik!
Például a fociban a gyereknek, ha az nem rendelkezik ezekkel a képességekkel, az edzõ nem fogja tudni megtanítani a veleszületett gömbérzéket, a cselezõkészséget, a pályán való térlátást, a labdának a megfelelõ ütemérzékkel az üres területre való bepasszolását. A taktikákat, az edzésmódszereket viszont igen.
A falábú sztívõn dzserárdok, lampardok, nedvedek stb. futkorászhatnak bármennyit, mint a ló, fizethetsz nekik bármennyi pénzt, felfújhatod õket bármennyi koksszal, soha a büdös életben nem lesznek olyan labdazsonglõr megazsenik, mûvészek, mint Garrincha, Maradona, Ronaldinho, Rivaldo stb!!!
Egy gyerek, ha nézi a tévében a cseleket, valószínûleg csak akkor fogja tudni ellesni, eltanulni a trükköket, ha már alapjáraton is megvannak belül ezek a képességei.
Ellenben vannak olyan dolgok, amiknél a megfelelõ módszerek és a szorgalom egy teljesen átlagos képességû embernél is csodákat tehet. Ilyen például a memória és a fejszámolási képesség! Ezek azok, amiknél inkább a gyakorlás mennyiségén van elsõsorban a hangsúly.Ezeket bárkinél ultrabrutális szintre fel lehet fejleszteni, csak sokat kell gyakorolnia...