A mai társadalomban éppen, hogy a nõk egy szép nagy részével van a baj. Tisztelet a nagyon ritka számú, nem elkényeztetett kivételnek.
Saját bõrömön tapasztaltam már párszor, hogy vajmi kevés a legtöbbetekben a nõi öntudat, ami nem abban merül ám ki, hogy Szex és NY jelleggel éled az "életed". A fene nagy emancipálódásban a legtöbbetek jól elfelejtette, hogy van NÕI szerep és van FÉRFI szerep.
Amilyen a mosdó, olyan a törülközõ, ha úgy viselkedtek, olyan bánásmódot is fogtok kapni, mert ezt váltjátok ki a másikból.
Gáz, amikor már az elsõ vagy a második randin, a másik gatyájában turkáltok...
Qrvára gáz, amikor ledermedtek attól, ha valaki udvarias veletek... és ez nem a férfi szégyene, nagyon nem. Még gázabb, amikor egy vajas kenyeret képtelenek vagytok megkenni, mert eddig anyuka csinálta (rengeteg ilyen 20+ nõ van). De a leggázabb, amikor kiderül, hogy idegesítenek a gyerekek és igazából a karrier és tanulás az Isten.
A buzeráns emo lúzerek tovább gyengítették a két nem közt már amúgy is jócskán megtépázott határvonalat.
De hoppá... ha nem ismerjük a szerepünk egy kapcsolatban, akkor szépen és gyorsan zátonyra fut az egész.
Persze különböztessük meg a tini szerelmeket, a komolyabb kapcsolatoktól, mert más világ mind a kettõ.
De, hogy a fõ kérdésre is válaszoljak: Hogy mit vár egy nõ az elsõ randevún?
Magát adja a férfi... ennyi.
Felesleges szerepeket játszani, mert villámgyorsan úgyis kiderül, hogyha színészkedsz. Ha viszont, magadat adod az könnyen, erõfeszítés nélkül, természetesen megy... ettõl máris eltûnhet a levegõben lógó feszültség. Ez pedig vagy bejön a másik félnek és szép történet elé néztek -mert ilyen helyzetbõl már könnyebb csiszolódni- vagy ott rögtön kiderül, hogy nem passzoltok... jobb elõbb, mint késõbb.