Oks, akkor hozok másik példát, mert ebben igazad van. :)
Fél évig laktam együtt a bátyám egyik haverjával (hangsúlyozom: haver, nem barát), és õ sem akart megdugni, nem is gondolt rá soha. És egyáltalán nem azért, mert fél a bátyámtól, hanem azért, mert engem, mint "ember" tartott/tart tiszteletben.
#210: Nem vagyok se szent, se tisztességes, szûz meg különösen nem. Volt már rá példa, hogy összejöttem haverral (megint hangsúly a haveron), egymásba is szerettünk, komolyra is fordult, viszont õ is úgy gondolta, hogy nõ ne lakjon már olyan pasival együtt, akivel nem jár. Itt nálam azon szakadt el a cérna, hogy ha nem képes bízni bennem, akkor minek is van velem...?