A pasim (utálomeztaszót) a legjobb barátom, igen, neki elmondok szinte mindent, sok olyat, amit másnak nem. De a fontossági listán ott van még 1-2 barátnõ és a család, akik közt NEM rangsorolok, mindannyian ott vannak az elsõ helyen. És igen, elõfordul, hogy legelõször nem neki mondom el örömömet-bánatomat, mert például nem õ van ott mellettem, vagy épp tudom, hogy más jobban várja ezt a hírt. Ez a kizárólagosság részedrõl annyira fojtogató még csak a hsz-eid alapján is... szeretet/szerelem, persze, de fullasztó, pláne ha még azt is be akarod határolni, hogy a barátnõd kivel barátkozzon/ismerkedjen, és kivel ne.