Csak a tettek hoznak változást - ha nem csinálsz semmit, minden pontosan ugyan úgy marad.
Az ember alapjában véve önzõ, elemi állati ösztönök munkálnak benne.
És ha nem kezd el tudatosan önmagán munkálni, ez így is marad, és eszerint fogja tengetni életét.
Anno én is hasonló cipõben jártam mint ti, s rá kellett jönnöm, hogy ezzel egyrészt csak magam alatt vágtam a fát, másrészt a kapcsolatom alatt.
Sõt, pont ilyen hozzáállás miatt futott zátonyra minden kezdeményezésem...
Mindegy, én nem elégedtem meg az akkori szar helyzetemmel és válaszok, okok után kezdtem kutatni. És meg is találtam azokat.
Idõvel be kellett látnom, hogy idiot voltam a helyzetekben és ezért valák a kudarcok.
Öt éve szerelmes voltam egy csajba, úgy igazán, õ viszont belém nem.
Ett a fene, aztán be kellett látnom, hogy végülis én azt szeretném, hogy õ igazán boldog legyen, és ha nem velem lesz az, akkor mással.
De a lényeg, hogy akit szeretek az boldog legyen.
Tudod ez már az a kategória amikor látsz egy szép virágot a réten, és nem szakítod le, hogy a vázádban három nap alatt elrohadjon... Hanem a virág javát és boldogságát tartod mindenkor szem elõtt, elõbbre valónak [a sajátodnál].
Az ember alapjában véve önzõ, elemi állati ösztönök munkálnak benne.
Alapban, önmagától nem képes szeretetre, sem nemes tettekre.