baromságnak bélyegzem zarathustrát, baromságnak bélyegzem platónt, baromságnak bélyegzem marxot. De nem bélyegzem baromságnak a konkrét tudományainkat, és azokat az embereket, akik eszükkel hozzáadtak ehhez, és nem elvont baromságokon elmélkedtek, aztán pedig cáfolták meg egymást, amíg el nem jutottak oda: senkinek sem volt igaza. Ennek aztán értelme nincs. Volt idõ, amikor beleástam magam a buddhizmusba és a taoizmusba, de ez nem tartott sokáig - számomra túl sok a megválaszolatlan kérdés. Önmaga teljességében persze minden filozófiai rendszer rendkívül okosnak tûnik - de nincs olyan, amit ne lehetne csõbe húzni.
Szóval ha ezt érted szellemi hagyományok alatt, akkor nem, nem becsülöm.
Azt a szellemi hagyományt, amit az õseink konkrét értékekként hagytak ránk, nem írásos okfejtésekként és agymenésekként - szintén becsülöm.
Zarathustra és az összes barátod meg azt az értelmet adja az emberiség létének, amit szívébõl szeretne. Én is adok egyet neki.
Ezt csak azért mondom, mert önmagában, az emberi tudat minõsítését lecsupaszítva semminek nincs értelme. Amint alkalmazod az emberi tudatod, máris mindennek van. Az, hogy mi - az egyén dönti el.
Ha számodra ez az emberfeletti ember létrehozásában merül ki (baromság, ellentmondás, elképzelni is nehéz, megvalósítani pedig lehetetlen), akkor éld ki magad benne.
Én megmaradok a klasszikus tapasztalás útjánál, és eldöntöm magamnak, hogy mi az amit befogadok - és úgy selejtezem le a véleményedet, ahogyan te leselejtezted a számodra lényegtelen részt a kommentjeimbõl.
Különbözõek vagyunk, és egyikünknek sincs igaz - saját szemszögünkbõl pedig mindkettõnknek igaza volt. Ez az egész vita arra volt jó, hogy megismerjük: ilyen ember is van a világon.
Ezt valahová elraktuk mindketten, része mindkettõnk útjának, de egyikünket sem mozdította meg. Szóval ennyi a történet.