Szerintem akkor elbûvölõen szép egy nõ, amikor tudatában van annak, hogy õ szép, és emellett szerény, nem kérkedik.
Neki semmit sem kell elmásítania magán. Minden szinten sugárzik belõle, hogy õ Nõ és, hogy errõl õ is így gondolkodik.
Természete a szépség.
A többiek a tükörbe néznek, jól a sárba döngölik magukat, be- és átállítanak... és bizonytalan az egész, õk sem tudják, hogy most ez tényleg jobb lett-e kiindulási pontnál...
Természetük az elégedetlenkedés önmagukkal.
Minél több a fösték, a mesterséges szépítés, a kérkedés annál nagyobb a kétségbeesés.