1. rész: õ mondta, hogy neki nem lehet, nem én mondtam neki.
Én úgy gondolom, nekem lehet. Ezt õ is gondolhatja így és tehet eszerint.
Részemrõl ennek semmi akadálya.
2. rész:
Ez így van, az embernek vannak igényei. És bizony jó ha tisztában van velük.
Csak bizonyos igények szemben állnak más igényekkel, bizonyos igények gátjai bizonyos másik igények megvalósulásának és ezért dönteni kell az embernek az igényei közt – melyiket választja és melyiket hozza áldozatul azért amit választott.
Igen, volt ember akit igazán szerettem, de nálam a szex sosem volt elõfeltétel bármihez is.
Az elõfeltétel az volt, hogy emberileg passzolunk-e, és eddig mindig csak az derült ki, hogy nem.
Egész egyszerûen mások voltak az elképzeléseink, mást vártunk a kapcsolattól sat – én ezeket mindig szeretem indulásnál egyeztetni.
És így még ha kívántuk is egymást sem lett volna értelme az egésznek egész egyszerûen.
Nem a kitûzött célhoz vezetett volna.
Egy kapcsolat mélysége nem az ágyban kezdõdik, és nem is ott dõl el.
Túlmutat az ágyon.
Tudod ezekre a filozofáló barmokra és idiótákra mindenki irigykedve néz, amint összehozzák a nagy mût. És akkor sem azt mondják, hogy áldozatokkal, kitartással, hittel és elszántsággal megcsinálta, megteremtette, létrehozta, hanem, azt, hogy a köcsög parasztjának csak szerencséje volt...
Egyébként milyen felhõtlen örömökkel szolgáltak eddig a max kétséfél hónapos kapcsolataid szummázva?
"A szex az élet (és a mindennapok része is) jó esetben."
A maga helyén, a maga idejében. Nem máshol, nem elõbb nem késõbb.
Lehet erõlködni, de azzal csak mindent összezavar az ember.