Egyszerûen annyi, hogy csak a férjének tartogatja magát. Szíve joga. Viszont én ~2,5 hónap után nyilvánvalóan nem ismerem kellõen ahhoz, hogy megkérjem és ahogy írtam, nekem vannak igényeim. Persze ezt picit bõvebben is kifejtettem neki, hogy mit és miért gondolom azt amit.
Megértem az álláspontodat és érveidet. Ha nem volnék vallásos, azt hiszem egy nyelvet beszélnénk.
Ez szó szerinti idézet tõle. Mást viszont nem idézek, úgy érzem nem lenne etikus.
Viszont sem én sem õ nem fogunk megváltozni. Akkor inkább azt mondtam, hogy ne kínozzuk egymást, mert a folytatás csak az lenne. Mindkettõnknek. Ebben is egyetértés volt. Amig tartott addig szép volt. Azért ez is egy jó dolog.
Semmi bajom más vallásosságával amíg rám is nem vonatkozik igen keményen. Mert ez bizony rám is vonatkozik... Az én szememben ez a fajta önmegtartóztatás kicsit avítt. Ennyi erõvel vallási okból a levegõvételt is meg lehetne tagadni. Ez erõs természetesen erõs túlzás, de érthetõ gondolom a hasonlat.