Nézd a kárt nem mindég lehet pótolni. De próbáljuk csak meg. Tegyük fel, hogy nincs ölésrõl szó csak mondjuk lerombolták a házam. Kártérítést tudnak nekem fizetni? Kétlem. Másik házat kaphatok, de azt ami megvolt már nem, és ugye nem csak anyagi dolog a az otthon, emlékek is kötnek hozzá és még néhány dolog. Ha pl. összetöröd Pityu hegedûjét amit a nagyapjától kapott/örökölt, vehetsz neki akár egy Sztradiváriuszt is az nem a nagyapja hegedûje tõbbé.
Na most térjünk át gyilkolás esetére. Ha elüt az autó az nem feltétlenül gyilkolás, lehet, hogy csak szerencsétlen eset. Gyílkoláshoz meg kell legyen a szándék. Valakinek az életét ugye visszaadni nem lehet, igy az egyetlen dolog ami hátramarad a családnak pótolni valamennyire a hiányt. Ha megölik pl. az apát automatikusan anyagi hátrányba is kerül a család (nagy valószínûségel), tehát ezt valahogyan pótolni kellene és a gyílkosal kellene megfizettetni. Magát a fájdalmat már nem lehet téríteni csak az jelen és feltételezett jõvõ beli anyagi hiányt.
Most még említeni kellene, hogy van szándékos cselekmény, hanyagságból eredõ szerencsétlenség és általános szerencsétlenség. Az elsõ esetében a bûn szerintem sokkal nagyobb súlyal rendelkezik mint a másodikban, a harmadik esetben viszont nem létezik bûn. Nem minden szerencsétlen kimenetelû eseményben van jelen bûnös, de amelyikben jelen van akkor az a legfontosabb, hogy megfizesse az anyagi kárt mert fájdalmat nem tud megfizetni úgysem, és új életet sem képes adni. De a kártérités MINDÉG annak kell, hogy mennyen aki károsítva lett (általában a család ha gyilkoságról van szó) és nem a társadalomnak és hasonló kollektív csoportoknak.
Pl. ha nagyapád munkatáborban volt mondjuk a háborúban 3 évig akkor 3 év munka eredményét is elvették tõlle (nem csak a szabadságát), és ez látszik a család vagyonán is, ha él az öreg neki jár a kártérítés, ha már nem akkor a leszármazottaknak mert azok az örökösök. Ezek a közvetlen károsítottak, de közvetlen károsítottak is léteznek, pl. ha a nagyapád mondjuk a szomszédal dolgozott együtt és a szomszédot nem hurcolták el akkor õ is vesztes volt mert vagy nem volt neki kivel dolgozni 3 évig vagy plusz idõbe-pénzbe került neki, hogy másik társat keresen. Na most ezt hogyan fogják kárpótolni? Szóval azt akarom mondani, hogy többé kevésbé minden tagja a társadalomnak megérzi ha valakit megakadályoznak vagy megölnek, többek között a pék is mert nagyapád 3 évig nem vett tõlle kenyeret... de az ilyen dolgokat lehetetlen meghatározni/lemérni és ezért orvosolni is. Ami az állatokat illeti... az embert nem lehet az állatokkal összehasonlítani, nem mint társadalmi lényt. A természet kimondottan azért van (az ember szemszögébõl), hogy az embert szolgálja, transzformáljuk és használjuk, de ha tönkre tesszük akkor nem lesz többé mi szolgáljon bennünket. Másik embert kihasználni viszont lehet, hogy a vadonban normális dolog, de a társadalomban amelyben civilizált emberek élnek és amelyben szerzõdünk egymásal (egy az egyhez és magához a társadalomhoz is) a másik ember kihasználása nem jó dolog. A társadalom egy olyan találmányon alapszik amit jognak nevezünk és nincs jogunk erõszakot alkalmazni mások ellen. Az önkéntes csere soha nem kihasználás, a két fél soha nem jár egyformán jól, de csak akkor kereskedik ha jól jár. Erõszakos és kötelezõ cserében/kereskedelemben általában - sõt mondhatom mindég - az egyik fél rosszul jár (ezért is erõszakolik rá a cserét). Az emberi életben emberek cselekedeteivel találkozunk amelyek többnyire gondolkodás eredménye, állatok esetében majdnem kizárólag ösztönrõl beszélhetünk. Ösztönnek nem igen van helye a társadalomban éppen ezért a társadalomban nem tartja számon tagjaiként az állatokat.