Hát igen, a vírusok minden egyébként nélkülözhetõt a gazdasejtbõl vesznek, azt a megfelelõ ideig használják (irányítják), de késõbb nem tartják meg. És ugye vírusnak nem azt a komplett sejtet nevezzük, amely a virális DNS/RNS hatása alatt mûködik (noha ez még él!), hanem csak azt a spóraszerû minimális valamit, amely képes erre az útra vinni a gazdasejtet.
Amúgy abban én biztos vagyok, hogy idõvel nagyszámú átmeneti esetet fedeznek majd fel, hiszen a mai vírusokat olyan optimalizáció eredményének tartom, amelyen elindult a Chlamydia trachomatis is. Az élet keletkezésének és korai fejlõdésének megértése szempontjából viszont pech, hogy a vírusok esetében pont a legõsibb biokémiai struktúrák bizonyulnak nékülözhetõnek - hiszen azok minden élõlény belsejében adottak.
Távoli analógia lehet akár maga az ember is (ha most ezt tekintjük az alapvetõ élõlénynek). Ez is egy sokkal egyszerûbb dologból fejlõdik ki, a zigótából. Persze kellenek bizonyos körülmények, de a lényeg az, hogy az emberi zigóta NEM EMBER, mondhatni NEM ÉL EMBERI ÉLETET, hanem csak azt tudja, hogy EMBER KIFEJLÕDÉSÉT OKOZZA - ha felhasználhatja bizonyos körülmények (anya) anyagait és szolgáltatásait. Ezért az anya (és egyébként a társadalom) nélkül nem is lehet megállapítani pusztán a zigótából, hogy közvetve mi mindenre képes.