Számomra nem világos, hogy az evolúciót miért hozod kapcsolatba az erkölcsi felelõsség alól való felmentéssel (vagy kibújással?). Azt gondolom ugyanis, hogy pl. az egysejtûek nincsenek az intelligencia azon fokán, hogy az erkölccsel bármiféle értelmes kapcsolatban is legyenek. Ezért az általános értelemben vett evolúció biztosan nem kárhoztatható erkölcstelenséggel.
Vagy talán arra gondoltál, hogy az evolúcióelmélet megalkotásánál célja volt (mondjuk Darwinnak) ilyen módon támogatni az erkölcsi felelõsség alól való felmentést? Mondjuk úgy, hogy az elméletével jól lejáratja az egyházat, ennek révén pedig a jó erkölcsöket? Én nem tudok róla, hogy Darwin erkölcstelen életet élt volna, de azt viszont tudom, hogy hívõ ember volt. (Számára tehát nem okozott feloldhatatlan gondot az evolúcióelmélet és a vallásosság összebékítése.)
De írok valami érdekeset. Az evolúcióelmélet alapján gondolkodó ember még SOKKAL FELELÕSSÉGTELJESEBBEN IS GONDOLKODHAT AZ ÁLTALA MEGALKOTOTT TÖRVÉNYEKRÕL, mint egy nem evolucionista vallásos, mert NEM HÁRÍTJA ÁT A FELELÕSSÉGET ISTENRE, vagy FÖLDI HELYTARTÓIRA. Hiszen a felelõsség mindig az ALKOTÓÉ, és az evolócióelmélet szerint ez lehet akár az EMBER is, nemcsak mindig az Isten.
A nemek kialakulásáról:
A nemek kialakulásának hátterében az IVAROS SZAPORODÁSI MECHANIZMUS ÁLL, amely létezik már egysejtûek között is. Olyannyira, hogy a soksejtûek ivaros szaporodásának epicentrumában is 2 db "EGYSEJTÛ" (hímivarsejt és petesejt) egyesülése, majd génjeik rekombinálódása áll. A "nem soksejtû egysejtûek" között ivari szempontból még nincs különbség. Soksejtûeknél is gyakorta elõfordul, hogy a nemi státusz kettõs, vagy bizonytalan - mintegy igazodva az aktuális viszonyokhoz. Magasabb szinten azonban többe kerülhet valamely nemi státusznak megfelelõ szervek kifejlesztése, és ezért a nemi állapot inkább stabil (bár nagy ritkán még ilyenkor is lehetnek változások).
Érdemes megfigyelni, hogy az ivaros szaporodási mechanizmus, csakúgy mint a vírusokkal való fertõzõdés GÉNKEVEREDÉST eredményez, amely hosszabb távon javítja az evolúció hatásfokát. Az ivaros szaporodásnál a génkeveredés fajon belüli, vírusfertõzésnél viszont idegen fajok közötti.