"Nos, megpróbálom kibontani: ha például apu azt mondja, hogy ezt ne tedd, meg mert rossz lesz a következménye, akkor nem azért nem teszem meg normális esetben, mert „agyonver”, Hanem, mert szeretem és elfogadom, amit mond és megbízok az apuban. Nos ennyit az igazi hitrõl, ami nem félelmen alapszik!"
Ezzel egyetértek, sõt, megtoldanám azzal, hogy az ember mentalitására ez a fajta viselkedés rendkívül jellemzõ, pl. a kutyáéval szemben. Egy pszichológiai kísérletbõl pl. kiderült, hogy az eléggé fiatal csecsemõk és a kutyák felfogóképessége bár hasonló, akad egy igen figyelemreméltó különbség is: míg a csecsemõ hajlamos akkor is a felnõtt által bemutatott módon eljárni, amikor nem látja annak ésszerûségét, a kutya csak addig jár el az ember által bemutatott (szándékosan butuska) módon, amíg jelen van az ember, bezzeg ha nincs, akkor felülbírálja az embert és a saját esze szerint jár el. Másszóval a kutya biztos saját eszében, az ember viszont csecsemõként is el tudja fogadni felsõbb intelligenciák át nem látott szempontjait.