Na de hogy kerül a csizma az asztalra? Eleve szóba sem jött, hogy a véletlen (vagy a törvényszerû) egymagában képes volna erre! A véletlen egyszerre csak 1 elemi újdonságot képes produkálni, azt is ész nélkül. A valamílyen szervezetet eredményezni képes szervezõ erõ csak egy olyan dolog lehet, amely a véletlent és a törvényszerût sajátos egységbe foglalja (mint az evolúció).
"A törvényszerü pedig a törvények pontatlanságából kifolyólag nem axiomatikus."
Teljesen másról van szó! A törvények a lényegükbõl fakadóan elvileg abszolút pontosak! És éppen ezért, csakis korábbi önmagukat tudják reprodukálni, minden újdonság, minden változás nélkül. Ezért egy teljesen törvényszerû világ statikus lenne. Hogy a világ mégsem statikus (ezt látjuk) már annak a megnyilvánulása, hogy a világon négsincs minden az ún. törvényeknek alárendelve, ha tetszik, nem minden esemény törvényszerû, vagy ha így még jobban tetszik, nincs benne minden eleve elrendelve.
Vannak dolgok, amelyek csak a jelenben dõlnek el, nem eleve. Ez a forrása az emberi (és ha létezik, akkor az isteni) szabadságnak is. (Elõbbinél beszélhetünk véletlen eseményrõl, utóbbinál pedig mondjuk csodáról.)
"Nomeg "elvben" a véletlen is leirható törvények rendszerével, csak olyan bonyi lenne hogy senki nem látná át."
Itt talán arra gondolsz, hogy esetleg nem is létezik valódi véletlen, hanem csak olyan törvények, amelyeket bonyolultságuknál fogva nem látunk át, és ezért eleve és elvileg is átláthatatlannak gondoljuk, holott valójában nem is azok.
A véletlenhez hasonló (véletlen jellegû, illetve véletlenSZERÛ) események jó része nyilván ilyen. Ámde bizonyosan nem mind, ugyanis abból egy szigorúan statikus világ következne, márpedig látjuk, hogy a világban van mozgás (változás). És semmilyen filozófiai okoskodással nem lehet eltüntetni belõle MINDEN mozgást. A keresztények (Arisztotelész-re hivatkozva, de valójában Aquioni Szent Tamás után) e mozgás forrását Istenben jelölik meg. Én nem hivatkozom Istenre, de azért a mozgás realitását nem vonom kétségbe.
"PL. annó az enterprise 128-asom véletlenszámgenerátorát több esetben megjósoltam..."
A számítógépekbe szerelt (pláne szoftveres) "véletlengenerátorok" valójában EGYÁLTALÁN NEM PRODUKÁLNAK VÉLETLEN sorozatokat. Ellenkezõleg, zömük meglehetõsen determinisztikusan (és ezért elég megjósolhatóan) adja ki a számokat. Azért használják mégis (az egyszerûségükön túl), mert sok-sok alkalmazásban valójában nem is véletlen számokra van szükségünk, hanem csak olyan STATISZTIKÁJÚ számokra, amely statisztika egyébként a véletlenre is jellemzõ.
Triviális példa: ha papírra írunk egy egyébként valóban véletlen számsorozatot (most ne firtassuk ennek eredetét), akkor a papírról utólag FELOLVASOTT számsorozat, bár ugyanannak látszik, MÉGSEM EGY VÉLETLEN SZÁMSOROZAT, hanem ellenkezõleg, egy TELJESEN DETERMINISZTIKUS számsorozat - hiszen ott van a papíron!
A véletlen ugyanis definíció szerint olyan eseményt jelent, amely még nem dõlt el (majd csak ezután), és az eredménye semmiféle módszerrel, senki által nem jósolható meg teljes biztonsággal elõre. Vagyis legfeljebb valószínûségi kijelentést tehetünk rá.
A már bekövetkezett eseményeknél éppen fordítva van. Azokra pedig valószínûségi kijelentést NEM tehetünk, hiszen a bekövetkeztük immár nem valószínûségi, hanem TÉNYkérdés. Amit vagy ismerünk, vagy nem. Ha nem ismerjük, attól még megtippelhetjük (valószínûségi becslés), de a becslés meg nem azonos a valószínûséggel. A valószínûség egy objektív érték, nem függ attól, hogy mi (a tudásunk alapján) mekkorára becsüljük. (Mindezek a dolgok sajnos teljesen kaotikusan vannak tanítva az egyetemeken, és ennek az eredménye, hogy nehéz dolognak tartján a valószínûségszámítást.)