Ha jól emlékszem vissza, akkor lentebb te példálóztál(?) az óraalkatrészekkel, hogy mennyi annak az esélye hogy... Akkor növeljük 'reálisra' a zsákok számát. Mondjuk 10^16-ra, majd ezen zsákokat rázogassuk mondjuk 1-2 milliárd évig. Mennyi lesz így az esély?
A tudomány és a törvények: A newtoni törvények egészen jól mûködnek. Kivéve ha extrém nagy gravitáció van a környéken, esetleg a fénysebességet megközelíti a 'mérendõ|számolandó' objektum. Ekkor érdemesebb Einstein képleteit felhasználni. Ez utóbbival pontosabb eredményt kapunk a mozgó testtel kapcsolatban, mint a Newtoni társával. Viszont az elemi részecskék szintjén szinte használhatatlan ez a 'törvény', ezért számolgatnak ott meg a kvantumfizikával és társaival.
Ugyanis a törvényeket nem az ember alkotja. Az ember csak megpróbálja megmagyarázni ezen törvényeket, több vagy kevesebb sikerrel. Ezen meghatározások jó közelítéssel helyes eredményt adnak, ámde mivel csak a saját környezetünkbõl meríthetünk, elõbb vagy utóbb elõkerül egy olyan eset, amire nem érvényes az adott magyarázat. Példa kedvéért Pitagorasz tételét emlegetném. Ha felrajzolsz egy derékszögû háromszöget krétával az aszfaltra, akkor arra stimmelni fog az anégyzetszerbénégyzet egyenlõ cénégyzet meghatározás. Ámde ha a a derékszögû háromszög két befogója mondjuk ezer kilométer hosszúságú, így az némi fejtörést okozhat...
Azt azért nem mondhatjuk hogy nem igaz ez utóbbi tétel, csak azt hogy van némi érvényességi tartománya. Mondjuk az hogy csak sík térben érvényes. S mivel kis távolságok esetén a föld görbülete jóformán észrevehetetlen, egészen használható a képlet, noha bizonyíthatólag nem teljesen fedi a valóságot (mondjuk nem számoltam még enne, így ez csak a 'szerintem' kategória). Ugyanez van a Newtoni vs. Einsteini képletek közt, s még jónéhány más helyen a fizikában.
A DNS másolása valóban az 'eredeti' tökéletes mását adja - ha minden rendben megy a másolási folyamat közben. De elég sûrûn nem megy rendben. :) Viszont ha eltekintünk ettõl az apró hibalehetõségtõl, akkor megfigyelhetõ az is hogy a DNS minden hibajavító mechanizmus ellenére változásokon mehet|megy át az egyed élete során. Amennyiben ezen változások nem veszélyeztetik az utód életét, akkor megmaradnak|megmaradhatnak. Így történhet meg az is hogy akár a vírusok genetikai állománya is beépülhet az emberi genomba. Esetleg meg lehet még említeni a metilációt is, amikor molekulák kötõdnek a DNS-hez, amelyek hatása a késõbbi generációk életében fog megnyilvánulni.
Az evolúciós elméletet több megfigyelés is alátámasztja. Ha eltekintünk a megkövült élõlényektõl meg ilyenektõl, akkor leginkább olyan alanyokon lehet ezt nyomon követni, melyeknek nagy a szaporodási képessége és számunkra rövid az életciklusa. Lehetne sorolni a példákat a rovarokkal, baktériumokkal, vírusokkal, satöbbivel kapcsolatban, de teljesen felesleges.
Ha azt nézem hogy több élõnek tekinthetõ egyed élt ezidáig a földön, mintsem azt elképzelni tudnánk... Számunkra ezer év is szinte felfoghatatlan idõnek számít, hát még kétmilliárd év. Volt ideje a természetnek 'kísérletezni'. Aki meg ezt nem akarja megérteni, mert szerinte csak úgy egycsapásra megteremtettek minket, azt megértem. Sokkal hihetõbb és egyszerûbb magyarázat.