aki képes a takent és a steven seagalt összehasonlítani, az tegyen egy szívességet, és rágjon cukorka helyett ciántablettát, mert kb. annyi köze van a kettõnek egymáshoz.
a taken lényege, hogy hihetetlen technikai kütyük, ill. emberfeletti izomerõ vagy mozgáskultúra nélkül képes a fõhõs hatékonyan nyomozni és legázolni mindenkit, aki az útjába áll. a fõszereplõ ugyanis nem egy akcióhõs, hanem egy ember. érzésekkel, vágyakkal, meg a többi sallanggal. persze, nyilván van egy múltja, ami igazolja az érintett témákban való jártasságát, de nem kell neki egy 27 oldalas ilyen marine, olyan navy, hiperszupertitkos agyonmélységi ilyen nincs is típusú profilt mögérakni.
ami esetleg nem tetszhet a józan szemlélõnek, az az, hogy szegény ártatlan kislányt egyszer sem erõszakolták halálra, az olyan kis lágy dolog, egy japán filmben az összes testnyílása vérzett volna, amikor apu rátalál. meg egy lerántható csõhöz bilincselni egy igazoltan tapasztalt csávót kicsit lúzerség. de kb. ennyi a hibalista.
mondjuk én ilyen pöcs vagyok, szerintem az új jb filmekben craig létjogosult, mivel nem viszi a modorosságot a hatékonyság rovására. brosnan egy vicc volt. illetve sajnos több.
a man in fire szintén nagyon jó film, fogj egy lepusztult csávót, és adj neki életcélt, aztán hirtelen rend lesz.
de ha klasszikus akciófilmeket keresünk, amik az égbe küldik a lécet, akkor ronin vagy heat.