Legalább akkora szigorral kellene büntetni a lobbizási próbálkozást, mint a megvesztegetésit! Vagy még keményebben, a nagyobb társadalmi veszélyessége miatt.
Mert a megvesztegetõ többnyire magánember, a lobbizó viszont tõkeerõs, korlátlan idõvel és -- a befolyásplandó képviselõhöz képest -- korlátlan pénzzel és pszihológiai háttértudásal rendelkezik, továbbá szinte korlátlan felderítési képességgel a képviselõ magánéletét, gondolkodásmódját, gyenge pontjait illetõen. (Nem beszélve arról, hogy eleve olyan képviselõket ültet az adott helyre a háttérhatalom, akik szerény értelmi és még szerényegg erkölcsi szinten állnak, ha véletlenül mégis becsusszan egy-egy erõsebb figura, azt meggyilkolják, mint Haidert, Möllemannt, Fortuint, Herrhausent, stb...)
Abban reménykedjünk, hogy a kamatpénzuralmi "rend" megváltozásával talán az utóbbi idõben jelentkezõ és fokozódó dolgozó-középosztály-tiprás is megfordulhat. Talán egyszer szerencsénk lesz, és az egész szartisjus és fizetõparkoláspárti meg rablóprivatizátor mocsokbandát a lámpavasra akasztják... Talán.
Abban a történelmi tapasztalatban reménykedhetünk, hogy bárhol és bármikor egy hatalom a saját dolgozó középosztályát kezdte eltaposni és kifosztani, az mindig megindult a lejtõn, és hamarosan összeomlott vagy jelentéktelenné vált.