Már mindjárt a kiindulópont sem világos: melyik fúziós reakciót használták? Két olyan reakcióról tudok, amelyek relatíve könnyen végbemennek: D+Li (ebbõl is kétféle van) és D+T.
A D+T az ismertebb, a jelenleg folyó sokmillió fokos hígplazmás kisérletekben ("TOKAMAK") ezt próbálják. Hátránya, hogy a triciumot valahogyan elõ kell állítani, és mivel felezési ideje rövid (12év) erõsen radioaktív.
A litium ami a természetben elõfordul, két izotóp keveréke: 7,5% Li-6 és 92,5% Li-7. (A Li6+D reakcióban nem keletkeznek neutronok.) Nem derült ki a cikkbõl, hogy melyik izotópot használták ha egyáltalán litiumot használtak.
Nem derült ki, hogy hány neutront kaptak idõegységenként, illetve semmilyen számszerû eredmény. (bevezetett áram, a rendszerben levõ anyagok mennyisége, hõmérséklet emelkedés, stb)
A CR39 nyomdetektor. Kiválóan alkalmas barlangok alfa-hátterének a mérésére, de pont ide az egyeik legrosszabb választás. A gyors neutronok (fúzióban ilyenek keletkeznek) ugyanis nagy valószínûséggel kölcsönhatás nélkül átrepülnek rajta. Elõhívása macerás, kiértékelése ma már nem annyira rettenetes, az automatikus képfeldolgozás korában, de effelõl vannak enyhe kétségeim.
Mindenesetre várom a többi labor megerõsítését vagy cáfolatát. A tét ugyanis óriási.
Remélni tudom csak, hogy az ilyen hírek idõnkénti felröptetése nem figyelemelterelés akar lenni a hasadási atomreaktorok továbbfejlesztésének szükségességérõl, olyan idõszakban, amikor idõrõl idõre kibukik a megújuló energiaforrások alkalmatlansága...