Ezt remélem, hogy nem komolyan írtad :D. Leírtad a legmarkánsabb fejlõdésen átesett karaktereket (na jó, Adama valóban nem változik sokat, de hát mit is várhatunk 60 felett :D). A BSG-ben pont ez a szép, hogy alapjaiban senki sem változik, viszont mégis óriási váltások történtek egyes karakterekben, és ez jóval realistább ábrázolás, mint a többi sci-fi megközelítése, hiszen valahogyan sikerült a közelébe kerülni a valóságban zajló lelki fejlõdéseknek. Mindegyik fõbb karakter jellemében van valamilyen betöltetlen ûr, ami körül tulajdonképpen egész karakterfejlõdésük felépül. Starbuck esetében ez pl. egy saját cél megtalálása, és így egész jelleme annak függvényében változik, hogy ez éppen megvan-e. Azt viszont ne várd, hogy a sorozat egyszercsak a szádba rágja, hogy "ejj, ez a szereplõ mennyit változott", annál sokkal mélyebb és elvontabb dolgok vannak itt beágyazva a felszín alá.
Azt a megállapításodat viszont aláírom, hogy a klasszikus sci-finek lõttek. Az SG-1 a korai évadokat leszámítva a mûfaj paródiája, a Firefly szintén, bár az nagyon sok értelemben mestermû is lett (kár, hogy egy kicsit elcseszték a Serenity-vel, de azért még az is emészthetõ). Ez viszont szerintem nem baj, mivel egyre inkább elõjön a sci-finek az az elõnye, hogy segítségével aktuális tabu témákról egy elvontabb, de mégis érthetõ formába öntve lehet beszélni. Ez mindenképpen egy realistább, kevésbé fantáziadúsabb megközelítés, de szerintem az üres fröcsögés és ignorálás helyett inkább próbáld befogadni ezt a fajta hozzáállást is a mûfajhoz. A BSG csak azt folytatja, amit a Babylon 5 jóval kevésbé bevállalósan már pedzegetett: igazi, mély mondandót akar ágyazni egy egyszerû, néhol már sablonos sci-fi történetbe, nem pedig egy mondatban összefoglalható alapigazságok további erõltetését célozza, mint pl. a Star Trek esetében.