Starbuck az utolsó részig egy megszállott iszákos leszarompirula volt, Apollo gyermeki lázadozása és tutyimutyisága mindvégig megmaradt, Adama mindvégig a megkeseredett öreg harcos (még hogy Rosslinnal összejött sem engedett fel)
Hol van itt a jellemfejlõdés? Hol van itt egy G'kar féle elkényeztetett bajkeverõbõl (B5-öt elsõ részben majdnem elpusztította) megvilágosodott, az ügyért ön és népét feláldozni képes, már-már vallási szimbólum, vagy a Molari féle léhûtõ senkibõl a népem súlya a vállamon amiért mindent feláldozok jellemfejlõdés? És ez még csak 2 karakter.
Ha Starbuck megkomolyodik (majdnem úgy tûnt, aztán nullára visszaesett), ha Apollo keményen képes lett volna lépni (maradt tutyimutyi) talán azt mondanám volt jellemfejlõdés, így NULLA. Rakd be az elsõ rész most az utolsó után, talán még visszafejlõdést is fogsz találni ...
Hol találtál te a BSG-ben MÉLY mondanivalót? Ez komolyan érdekel, mert öreg scifi rajongóként ezt tartom minimumnak. Talán a Pegasus és Kaine környékén volt némi (buta elcsépelt 1.0), azon kívül?
Kb 3-4 TOS részben több volt a mondanivaló, mint a teljes BSG-ben.
A Bablyon 5 pedzegetett mély mondanivalót? Gondolod? Láttad te egyáltalán? Az egész sorozat lényege, az árny-vorlon ellentét (evolúcióelmélet) egy igen komoly gondolatkörre épült (és ez csak 1, a globális NAAAAGY, ott még a rengeteg kisebb)
Most már tényleg érdekel milyen MÉLY mondanivalót találtál a BSG-ben, amely annyira MÉLY, hogy a Babylon 5 jóval kevésbé bevállalósan már pedzegetett...