Tenyésztõ reaktorokkal nemcsak néhány ezer évre elegendõ az urán.
Jelenleg gazdaságosan kibányászható uránércnek a legalább 0,25% U3O8 tartalmú érc minõsül. (a mecseki 0,2%-os kb. ha igaz)
Igen ám, de a gazdaságpsságot nagymértékben befolyásolja az is, hogy mekkora energia nyerhetõ ki abból a 0,25%-ból. Ha most valami jótündér suhintana egyet a varázspálcájával, és az U3O8 energiatartalmát a 10-szeresére növelné, akkor a gazdaságossági határ 0,025%-ra változna.
A jelenlegi erõmûvek csak az U235 izotópot tudják felhasználni, ami a teljes urántartalomnak csupán 0,7%-a, ráadásul IGEN KÖLTSÉGES dúsítási eljárás szükséges, amelynek elmaradása jelentõsen csökkentené a gazdaságossági határt.
A gazdaságossági határ csökkenése nagymértékben növelné a HOZZÁFÉRNI ÉRDEMES készletek mennyiségét, mert a kisebb koncentrációjú közeteket is érccé változtatná.
A szaporító gyorsreaktorok fel tudnák használni nemcsak a U-238 izotópot, de a tóriumot is (Th-232), amibõl 2-3-szor több van a Földön, mint az uránból.
Ha az U235 mellett a 140-szeres (!) mennyiségû U-238 -at is fel lehetne használni, meg az ahhoz képest is 2,5-szeres tóriumot, azzal kb. 600-szorosára nõne az az energia, amit csak az ismert készletekbõl ki lehet nyerni. DE:
MOST JÖN A LÉNYEG:
Ha az U-238-at és a tóriumot is fel lehetne használni energiatermelésre, akkor semenyire sem szorulnánk rá az eddig gazdaságosnak minõsülõ uránércek VISZONYLAG szerény mennyiségére!
Bárki utánaszámolhat: ha 1 tonna bazaltban 4 gramm uránt és 10 gramm tóriumot veszünk figyelembe, akkor abban az 1 tonna bazaltban 17ezer liter benzin energiája rejlik.
Ennyibõl -- szélsõséges példa -- megéri akár ledesztillálni azt az 1 tonna bazaltot, kinyervén belõle az uránt, tóriumot,
és akkor már egyidejûleg a benne levõ többi értékes elemet is: wolframot, molibdént, krómot, nikkelt, rezet... a periódusos rendszert ne soroljuk fel most.
Persze a valóságban nem kellene desztillálni, biztosan kitalálnak majd ezeknél olcsóbb megoldásokat is.
További elõnye a szaporító gyorsreaktornak, hogy nem termel 200ezer év felezési idejû transzurán hulladékot (az is újra felhasználható) hanem csupán maximum 30 év felezési idejû anyagokat, amelyeket nem kell(ene) beláthatatlan ideig tárolni.